Valér:

Nem lesz hosszú ez a kritikám, két okból kifolyólag: az egyik, hogy nincs túl sok időm, a másik pedig, hogy erről a filmről igazán sokat nem is lehet írni. Ahogy azt már sok kritikus leírta: egy kedves, nem túl sok pénztárcát megmozgató "filmecskéről" van szó.

A film története hajaz a Forrest Gump-éra, (ezt a reklámkampányban is hangsúlyozták) ugyanis adott egy sztori, egy olvasástudatlan férfi (Gerard Depardieu) éli unalmas életét, számolja a galambokat a parkban és csak ez okoz neki örömet. Azonban egyszer össztalálkozik egy 93 éves nővel, akinek még ő - a hatvanadik életévét taposó úr - is "fiatalember". Az asszonnyal egyre jobban összebarátkoznak, majd megismerik a regények világát, és férfi főszereplőnk - miközben szomorú gyermekkorát és anyjával való borzalmas visznyát mutatják be - megbarátkozik az olvasással. A történet tehát ahogy számítani lehetett rá, nem egy nagy réteget megmozgató cuccos, hanem egy kedves, szerethető sztori. A film eleje unalmasabb, de a vége felé egyre jobban a néző szívéhez nőnek a karakterek, és a végére egy teljesen korrekt filmet kapunk.

Összességében azzal zárnám ezt a rövid kritikát, hogy a Nem beszélek zöldségeket egy kedves és igen szép film! Tehát aki egy kis melegségre vágyik, az nyugodtan nézze meg.

10/7

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.28. 10:31 Petra Hát igen. Depardieu kihízta a jóképű akcióhős vagy a  megnyerő külsejű nyomozó szerepét, de annyira jó színész,h talán még azt is elhinnénk neki de ,egyelőre úgy látom marad neki  a lelki élet.