Valér: Az 1982-es Tron egy klasszikus volt sokak szerint, de én nem láttam, tehát erről nem tudok véleményt alkotni. Vártam már erre a három dimenziós alkotásra, amit ma IMAX-ben néztem meg...

Befele a játékba!: A film eleje a valóságban játszódik, kicsit visszaemlékezünk a majdnem három évtizeddel ezelőtti első részre, amit most új köntösbe bújtattak, és egy generációt emeltek rajta. Az ötödik perc után aztán "lemegyünk" a játékba, és ott, a sötétben fogjuk tölteni az egészet, eszméletlen nagy fénycsóvák közepette, amik nagyon látványossá teszik ezt a filmet. Az eszméletlen látvány azonban ilyen költségvetés és az IMAX kópia mellett kötelező (Főleg, hogy az Avatar egy éves szülinapját "ünnepeljük" ma).

A pompán túl: A hihetetlen látvány mögött azonban nincs izgalom, nincs a filmben egy olyan plusz, ami megfogná az embert, és elég vontatott az egész történet, szerintem nem ragad magával. A szereplők nem alkotnak kiemelkedően, de Jeff Bridges azért magasan kiemelkedik a mezőnyből, örültem is, hogy Oscart nyert a tavalyi évben nyújtott teljesítményéért...

3D-jelenetek: A film digitális 3D-ben szerintem gyenge lehetett, de IMAX-ben kifejezetten jól néztek ki a fények, valamint a kék-sárga-piros "harci korongok", amiket a beöltözött lények dobáltak egymásnak. Az elmúlt 3-4 hónapban a 3D filmek nagyon gyengék voltak, ez - még ha nem is annyira jó mint a fénykorban - erős javulás, ezért azt mondom, hogy egy IMAX-vetítésre valóban megéri a plusz pénz!

Összességében azt kell mondanom, hogy mindent elárul a filmről, hogy ami leginkább megmaradt az a borzasztó rossz ízű popcorn, aminek gyakorlatilag olyan íze volt, mint ha a barátom bakancsát nyalogatnám... Jóindulattal adok hat pontot a filmre...

10/6

Vladek: A Disney idén visszahúzódó volt, mármint csak annyira, hogy összesen csak 6 blockbusternek mondható alkotást dobtak ki, azok között ott van a Toy Story 3, az Alice in Wonderland, a Varázsló tanonca, ha ezekre vissza emlékszem nem tüntek annyira szörnyünek, főleg nem a Toy story, de most a Tronnál egy szokatlanul igényes munkát látunk.

Történet

A Tron:örökség nem egy játék adaptáció a Tron 2.0-hoz, mert akkor értelemszerüen az lenne a cime, ez a mü egy folytatás az 1982-es mozihoz. Nem láttam azt a filmet, de kritikailag egész jól elfogadott volt, az örökséggel már vannak bajok, kezdve a történetnél. Az a baj, hogy természetesen nagyon sablonos és klissés, a párbeszédek meg silányul vannak megirva, de az érdekes az, hogy valahogyan mégis igényesen van összerakva, ezeket a sablonokat felhasználva, hogyha nagyon sablonos is zavarni, nem zavar. Most igyekszem rövid kritikát irni, ezért nem megyek bele a sztoriba, legyen annyi elég, hogy egy ilyen videó játék feltalálónak a legújabb project-jébe belesüllyed a fia, ahol a fiának kell megállitani a gonosz énjét az apjának. Igen sajnos gyakori téma ez...

Alakitások

Jeff Bridges adja a legjobb formát mindenki közül, főleg neki az öreg énje. De szerintem még Garret Hedlund is újonc létére jól játszotta a szerepét. A szinészgárdának a többi tagjáról inkább nebeszéljünk.

Látvány

Imax 3D-ben nézni a filmet lenyügöző, de ami még a vászonból kijövő tárgyaknál is jobb, az zseniális atmoszféra, amit Joseph Kosinski teremtett. Ezekkel az áramkörökkel és fénycsóvákkal eszméletlen jól néz ki az ottani világ.

Összeségében

A Tron:örökség teli van sablonokkal és ramaty párbeszédekkel, de Jeff Bridges szinészi játéka remek, és mint főgonosz, jól hozzáad a már amúgyis csodás háttéri atmoszférához.

10/7

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés